Egy lovas ember utolsó kívánsága

2017.09.08 23:58

Az otthonban töltött idő alatt Patrick Saunders kifogyhatatlan volt a lovas történetekből, sokat mesélt a lovakról. Aztán Viktor, a barna mén látogatása után három nappal elment az öreg. És magával vitt sok-sok lovas történetet. De az utolsót, amely a halála előtt három nappal történt, azt itt hagyta nekünk >>>

Vissza

Könnyfakasztó történet egy idős és halálos beteg bácsi utolsó napjairól. Az idősek otthonában élő 87 esztendős Patrick Saunders utolsó kívánsága az volt, hogy még egyszer megsimogathasson és etethessen egy lovat. Nem csoda, hiszen lovak között nőtt fel és életének nagy részét az istállóban, lovak társaságában töltötte.
Az otthon személyzete teljesítette a különös kívánságot. Az egyik betegápoló nővér elmondása szerint felejthetetlen élmény volt látni az idős ember örömét, boldogságot sugárzó arcát, amikor megsimogatta a ló fejét és megetette az állatot finomságokkal.
Aztán három nappal az utolsó nagy találkozás után örök álomra szenderült Patrick bácsi.

Mivel lóközelben töltötte életét, nagy örömöt és békés utolsó órákat hozott számára a búcsú a négylábú társtól. Ennél többet nem is tehetett volna számára a North Devon Hospice személyzete.
A jószívű ápolók egy helyi lovas központ segítségével találták meg a Viktor nevű termetes mént, aki meglátogatta az utolsó napjait élő Patrick bácsit az otthonban. Az öreg akkor már nem tudott járni, így nem mehetett gyalog vendégéhez az udvarra. A személyzet kigurította az ágyon fekvő beteget és így jött létre a várva várt randi.
Patrick Saunders az ágyból kihajolva szélesen mosolyogva megsimogatta Viktort és a kezéből megetette almával, sárgarépával és illatos mentával. Az állat társaságában megélénkült és boldog volt az öreg.
Patrick lánya, Jayne is éppen látogatóban volt édesapjánál és végig nézte a történteket:
- Nagy öröm volt számomra, hogy ilyen élményben lehetett része édesapámnak ezekben a nehéz napokban. Egyszerűen hihetetlen, milyen energiát mozgósított benne a szeretett állat közelsége, az arca tényleg sugárzott a boldogságtól. A családunk életében mindig fontos szereplők voltak a lovak, így aztán nem csoda, hogy ilyen különleges pillanatokkal ajándékozta meg a ló apukámat. Mikor megtudtam, hogy egy ló érkezik látogatóba hozzá, azt hittem, csak az erkélyről lesz alkalma rápillantani. Nem gondoltam volna, hogy ilyen közel kerülhetnek egymáshoz, de az ápolók segítőkészsége minden képzeletet felülmúlt. Az egész rendkívül megható volt számomra is, szinte vele együtt éltem át a különös érzést. Ez olyasmi, amit én is örökre megőrzök magamban...
A lánya szerint Patrick Saunders az apjától, vagyis az ő nagyapjától örökölte és tanulta a lovak szeretetét. Különös egybeesés: a nagyapa neve Viktor volt.
Patrick bácsi életét átszőtték a lovas kapcsolatok. Sokan általa kedvelték meg a négylábúakat, vagy éppen a lovak révén szerették meg őt magát. Feleségét, Wendyt is ő tanította lovagolni, még mielőtt összekötötték az életüket. Hatvanhat évig éltek boldog házasságban.
Cathy Whattingham, az egyik nővér, aki közreműködött az utolsó kívánság teljesítsének megszervezésében:
- Egyértelmű volt számunkra, hogy mennyire szerette az állatokat. Mindig a lovakról mesélt. A közeli lovas bázis pedig jó alkalmat kínált a meglepetés megszervezésére. Tudtuk, ha valaki segíthet ebben, csak ők lehetnek. Pár telefon és már itt is volt a győnyörő barna mén. Örülök, hogy sikerült és örömöt szerzhettünk a bácsinak. Leírhatatlan volt az öröme és mi is boldogok voltunk, hogy segíthettünk neki átélni mindezt. Nem tudunk betegeinknek plusz napokat adni az élethez, de képesek vagyunk életet lehelni az utolsó napokba...
Az otthonban töltött idő alatt Patrick kifogyhatatlan volt a lovas történetekből, sokat mesélt az ápolóknak és másoknak a lovakról. Aztán Viktor látogatása után három nappal elment az öreg. És magával vitt sok-sok lovas történetet. De az utolsót, amely a halála előtt három nappal történt, azt itt hagyta nekünk...

  • Írásunk a brit Mirror c. lap riportja nyomán készült