Lovasterápia: lóháton kezdődhet a gyógyulás

Nem értettem, Peti miért nem játszik velem. Hétéves lehettem, és borzasztóan bosszantott, hogy a születésnapi zsúron a velem egykorú fiú egy sarokban matat, míg mi, többiek az udvaron focizunk és kergetőzünk. Kevés konkrét pillanat maradt meg a gyerekkoromból, az egyik az, amikor a sokadik nógatás után Peti apukája odajött hozzám és közölte: ne piszkáljam Petit, ő ugyanis autista.

 

Mondanom sem kell, fogalmam sem volt, ez mit jelent, arra viszont emlékszem, hogy nagyon elszégyelltem akkor magam. Bár nem éreztem, hogy bántottam vagy piszkáltam volna Petit, olyan érzésem támadt, mintha illetlen lettem volna egy beteggel.

 

Most, huszonöt évvel később a Magyar Lovasterápia Szövetség fóti központja felé tartok. Már többször hallottam róla, hogy autizmussal élő gyerekeknek a lovas foglalkozás az egyik legjobb terápia, de nemsokára azt is megtudom, hogy mennyi minden másra is gyógymódot jelentenek ezek az állatok.

 

Ahogy haladunk a fóti Gyermekváros leghátsó szeglete felé, elered az eső. A borús idő ellenére a környezet idilli, óriási zöld terület és a gyerekek szórakoztatására felállított jurták mentén autózunk. Átérve egy kis hídon megpillantjuk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által üzemeltetett lovasterápiás központot, ahol serény munka folyik, karbantartanak, felújítanak, készülnek a szeptember végi Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas és Lovasterápiás Versenyre.

 

Az iroda egy kisebb épületben található, itt vár bennünket a központ vezetője, Bozori Gabriella. Elsőnek Frodi, a 12 éves, kis termetű Jack Russell kutyus üdvözöl minket az ajtóban, és az ott töltött két óra alatt alig moccan mellőlünk.

 

Bozori Gabriellával fél óránk van beszélgetni, mielőtt megérkeznének az első páciensek. – A lovasterápiás tevékenység mellett ez a központ ad helyet a szakemberek továbbképzésének is – avat be az intézetvezető. Hetente száznál több gyerek vesz részt a lovasterápiás foglalkozásokon, és itt zajlik a leendő lovasterapeuták elméleti és gyakorlati felkészítése is.

 

Hogy egy kicsit jobban értsük, kiből lehet lovasterapeuta, Gabriella elmagyarázza, hogy a különböző típusú foglalkozások más és más szakembert igényelnek. Van, amelyikhez gyógypedagógusi diploma, máshoz viszont pszichológus végzettség szükséges, a lovasterápiának ugyanis három ága van.

 

– A hippoterápia egy fizioterápiás kezelési mód, amely idegi károsodás esetén, mozgásukban akadályozottaknál lehet hasznos. Ebben az esetben a ló lépés jármódban halad és percenként 100-120 terápiás értékű háromdimenziós mozgásimpulzus tevődik át a lovas medencéjén keresztül az egész testére. Érthetőbben ez azt jelenti, hogy ezek stimulálják a központi idegrendszert, segítik a szimmetria, az egyensúly, a mozgáskoordináció fejlődését – mondja Gabriella.

 

A lovasterápia másik ága a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna. – Nagyon sokféle problémával érkeznek gyerekek, legyen az tanulási nehézség, beszéd- vagy magatartásprobléma, figyelemzavar, autizmus, de járnak hozzánk hallás- és látássérültek is. Ez egy nagyon komplex terület, sok játék a kognitív funkciók fejlesztésére irányul, másik részük pedig a mozgáshoz és a kommunikáció fejlesztéséhez kapcsolódik. A lovasterápia harmadik ágaként pedig a pszichológiai lovasterápia említhető, ahol pszichológus alapvégzettségű lovasterapeuták foglalkoznak súlyos magatartásproblémás, kötődéses zavarokkal, táplálkozási problémákkal és egyéb pszichés problémákkal küzdő gyerekekkel.

 

Még mindig nem tudjuk pontosan elképzelni, hogyan lehetséges az, hogy egy lóval való foglalkozás egy nyughatatlan gyereket hosszú időre leköt, vagy fejleszti a mozgáskoordinációt és a tanuláshoz szükséges képességeket.

 

A lovakkal végzett tevékenységek, a lóháton végzett játékok, feladatok hatására megkezdődhet a gyógyulás. A foglalkozásokat gyakran nem terápiának, hanem élvezetes, szórakoztató tevékenységnek tekintik a gyerekek. A szülők többsége szerint a kicsik majd kibújnak a bőrükből, ha tudják, hogy „lovagolni” mennek.

Felmerül a megkerülhetetlen kérdés, hogy erre a feladatra miért pont a lovak a legalkalmasabbak. Bozori Gabriella szerint mindenfajta állatasszisztált terápia hatékony lehet. – Már csak azért is, mert nagyon megváltozott az életünk. A legtöbb ember városi környezetben él, rengeteg információt kap, de kevés valós élményt tapasztal. A gyerekeknél is sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy kevés a mozgás, kevés a szenzoros tapasztalat az életükben. Ezek hiánya viszont problémákhoz vezethet, hiszen az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez és érettségéhez ezek az élmények elengedhetetlenek.

 

Gabriella szerint a ló abból a szempontból kuriózum, hogy nemcsak simogatni lehet, de fel is lehet ülni a hátára. Ritmikus mozgása nyugtató, relaxációs hatású, és arról még nem is beszéltünk, hogy mennyivel érdekesebb és izgalmasabb egy gyereknek lóháton elvégezni a feladatot, mint egy tanteremben fejlesztő foglalkozáson részt venni. A lovak kedvéért a gyerekek sok mindenre hajlandóak, amire amúgy nem – mondja a terapeuta.

 

Ezt mi magunk is tapasztaljuk, amikor megérkezik Gabriella aznapi első páciense, Levi. A hatéves kisfiú autizmussal él, másfél éve jár terápiára. Eleinte nem érti, miért kattog folyamatosan körülötte kollégám fényképezője, de abban a pillanatban, ahogy ráül a fekete-fehér lóra, Szivárványra, megfeledkezik arról, hogy Gabriella és segítője, Zsófi mellett mi is körülöttük téblábolunk.

 

Elindulunk a lovaspálya felé, Frodi lelkesen tipeg mellettünk, mindenhova követi gazdáját. Zsófi vezeti Szivárványt, Gabriella éppen csak érinti Levi apró lábát, hogy biztonságban üljön a lovon. Bár segítségre szinte nincs is szükség. A kisfiú büszkén, egyenes tartással fogja a kapaszkodót.

 

Levi szép lassan felveszi Szivárvány mozgását, kezdődhetnek a feladatok. Levi egyik lábát átemelve, először oldalülésben, majd háttal ül a lovon. Ezután újra előrefordul, majd megpróbálja megérinteni Szivárvány fülét és farkát. Levi ezután labdával célba dob egy hulahopp karika közepébe, majd színes kártyákat is párosít a megfelelő színű csipeszekhez. Levi Gabriella felszólítására többször is elindítja Szivárványt, megsimogatja és a jó munkájáért meg is dicséri. A terapeuta nem engedi, hogy Levi csendben üljön vagy elkalandozzon. Kérdéseire válaszokat vár, amiket most már meg is kap. Levi kommunikációs képességei nagyon sokat fejlődtek ugyanis az elmúlt évben.

 

A feladatok látszólag egyszerűek, de Gabriella szerint a fegyelmezettség és kompromisszumkészség, na meg a kommunikáció az elején nem volt könnyű Levinek. Ma már mindenféle ellenvetés nélkül meg lehet vele egyezni, hogyha jól teljesít egy feladatot, kimehetnek egy körre az erdős részbe.

 

A terápia végén Gabriella arról biztosítja Levit, hogy legközelebb ott folytatják majd, ahol abbahagyták, de most már ideje menni, mert megérkezett Angelina. 

A kilencéves kislány, mielőtt felülne a Robi nevű pónira, átnyújt egy rajzot Gabriellának. Természetesen lovak vannak rajta, sok a rózsaszín és a szívecske is a papíron. Angelina figyelemzavaros és túlmozgásos, szülei szerint a terápia előtt sok tantárgyból alulteljesített. 

 

– Szinte kitűnő lett, a matekot leszámítva, azzal még mindig hadilábon áll – meséli édesapja, aki szerint a foglalkozások óriási változást hoztak a kislány hétköznapi életébe is. tökéletesen lekötik a figyelmét a lovak, egy ideje versenyekre is jár. Egy alkalommal már bronzérmet is nyert, most viszont győzni szeretne.

Ahogy vége a második terápiának is, visszakísérjük az istállóhoz Gabriellát, aki a lovasterápiás foglalkozásoknak a családokra gyakorolt jótékony hatásairól is beszél.

 

– Minden évben szervezünk táborokat, az idén az egyikben tartottunk fordított napot is, amikor a gyerekek tanították szüleiket a lovakkal való bánásmódra, a lovak ápolására, szerszámozására. Jó látni ilyenkor a büszkeséget a szülők arcán, mert megtapasztalhatják, hogy ők maguk is tanulhatnak valamit gyermekeiktől.

 

– Minden évben szervezünk táborokat, az idén az egyikben tartottunk fordított napot is, amikor a gyerekek tanították szüleiket a lovakkal való bánásmódra, a lovak ápolására, szerszámozására. Jó látni ilyenkor a büszkeséget a szülők arcán, mert megtapasztalhatják, hogy ők maguk is tanulhatnak valamit gyermekeiktől.Nem értettem, Peti miért nem játszik velem. Hétéves lehettem, és borzasztóan bosszantott, hogy a születésnapi zsúron a velem egykorú fiú egy sarokban matat, míg mi, többiek az udvaron focizunk és kergetőzünk. Kevés konkrét pillanat maradt meg a gyerekkoromból, az egyik az, amikor a sokadik nógatás után Peti apukája odajött hozzám és közölte: ne piszkáljam Petit, ő ugyanis autista.

Mondanom sem kell, fogalmam sem volt, ez mit jelent, arra viszont emlékszem, hogy nagyon elszégyelltem akkor magam. Bár nem éreztem, hogy bántottam vagy piszkáltam volna Petit, olyan érzésem támadt, mintha illetlen lettem volna egy beteggel.

Most, huszonöt évvel később a Magyar Lovasterápia Szövetség fóti központja felé tartok. Már többször hallottam róla, hogy autizmussal élő gyerekeknek a lovas foglalkozás az egyik legjobb terápia, de nemsokára azt is megtudom, hogy mennyi minden másra is gyógymódot jelentenek ezek az állatok.

Ahogy haladunk a fóti Gyermekváros leghátsó szeglete felé, elered az eső. A borús idő ellenére a környezet idilli, óriási zöld terület és a gyerekek szórakoztatására felállított jurták mentén autózunk. Átérve egy kis hídon megpillantjuk a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által üzemeltetett lovasterápiás központot, ahol serény munka folyik, karbantartanak, felújítanak, készülnek a szeptember végi Nemzetközi és Nemzeti Díjlovas és Lovasterápiás Versenyre.

Az iroda egy kisebb épületben található, itt vár bennünket a központ vezetője, Bozori Gabriella. Elsőnek Frodi, a 12 éves, kis termetű Jack Russell kutyus üdvözöl minket az ajtóban, és az ott töltött két óra alatt alig moccan mellőlünk.

Bozori Gabriellával fél óránk van beszélgetni, mielőtt megérkeznének az első páciensek. – A lovasterápiás tevékenység mellett ez a központ ad helyet a szakemberek továbbképzésének is – avat be az intézetvezető. Hetente száznál több gyerek vesz részt a lovasterápiás foglalkozásokon, és itt zajlik a leendő lovasterapeuták elméleti és gyakorlati felkészítése is.

Hogy egy kicsit jobban értsük, kiből lehet lovasterapeuta, Gabriella elmagyarázza, hogy a különböző típusú foglalkozások más és más szakembert igényelnek. Van, amelyikhez gyógypedagógusi diploma, máshoz viszont pszichológus végzettség szükséges, a lovasterápiának ugyanis három ága van.

– A hippoterápia egy fizioterápiás kezelési mód, amely idegi károsodás esetén, mozgásukban akadályozottaknál lehet hasznos. Ebben az esetben a ló lépés jármódban halad és percenként 100-120 terápiás értékű háromdimenziós mozgásimpulzus tevődik át a lovas medencéjén keresztül az egész testére. Érthetőbben ez azt jelenti, hogy ezek stimulálják a központi idegrendszert, segítik a szimmetria, az egyensúly, a mozgáskoordináció fejlődését – mondja Gabriella.

A lovasterápia másik ága a gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna. – Nagyon sokféle problémával érkeznek gyerekek, legyen az tanulási nehézség, beszéd- vagy magatartásprobléma, figyelemzavar, autizmus, de járnak hozzánk hallás- és látássérültek is. Ez egy nagyon komplex terület, sok játék a kognitív funkciók fejlesztésére irányul, másik részük pedig a mozgáshoz és a kommunikáció fejlesztéséhez kapcsolódik. A lovasterápia harmadik ágaként pedig a pszichológiai lovasterápia említhető, ahol pszichológus alapvégzettségű lovasterapeuták foglalkoznak súlyos magatartásproblémás, kötődéses zavarokkal, táplálkozási problémákkal és egyéb pszichés problémákkal küzdő gyerekekkel.

Még mindig nem tudjuk pontosan elképzelni, hogyan lehetséges az, hogy egy lóval való foglalkozás egy nyughatatlan gyereket hosszú időre leköt, vagy fejleszti a mozgáskoordinációt és a tanuláshoz szükséges képességeket.

A lovakkal végzett tevékenységek, a lóháton végzett játékok, feladatok hatására megkezdődhet a gyógyulás. A foglalkozásokat gyakran nem terápiának, hanem élvezetes, szórakoztató tevékenységnek tekintik a gyerekek. A szülők többsége szerint a kicsik majd kibújnak a bőrükből, ha tudják, hogy „lovagolni” mennek.

Felmerül a megkerülhetetlen kérdés, hogy erre a feladatra miért pont a lovak a legalkalmasabbak. Bozori Gabriella szerint mindenfajta állatasszisztált terápia hatékony lehet. – Már csak azért is, mert nagyon megváltozott az életünk. A legtöbb ember városi környezetben él, rengeteg információt kap, de kevés valós élményt tapasztal. A gyerekeknél is sokszor találkozunk azzal a problémával, hogy kevés a mozgás, kevés a szenzoros tapasztalat az életükben. Ezek hiánya viszont problémákhoz vezethet, hiszen az idegrendszer megfelelő fejlődéséhez és érettségéhez ezek az élmények elengedhetetlenek.

Gabriella szerint a ló abból a szempontból kuriózum, hogy nemcsak simogatni lehet, de fel is lehet ülni a hátára. Ritmikus mozgása nyugtató, relaxációs hatású, és arról még nem is beszéltünk, hogy mennyivel érdekesebb és izgalmasabb egy gyereknek lóháton elvégezni a feladatot, mint egy tanteremben fejlesztő foglalkozáson részt venni. A lovak kedvéért a gyerekek sok mindenre hajlandóak, amire amúgy nem – mondja a terapeuta.

Ezt mi magunk is tapasztaljuk, amikor megérkezik Gabriella aznapi első páciense, Levi. A hatéves kisfiú autizmussal él, másfél éve jár terápiára. Eleinte nem érti, miért kattog folyamatosan körülötte kollégám fényképezője, de abban a pillanatban, ahogy ráül a fekete-fehér lóra, Szivárványra, megfeledkezik arról, hogy Gabriella és segítője, Zsófi mellett mi is körülöttük téblábolunk.

Elindulunk a lovaspálya felé, Frodi lelkesen tipeg mellettünk, mindenhova követi gazdáját. Zsófi vezeti Szivárványt, Gabriella éppen csak érinti Levi apró lábát, hogy biztonságban üljön a lovon. Bár segítségre szinte nincs is szükség. A kisfiú büszkén, egyenes tartással fogja a kapaszkodót.

Levi szép lassan felveszi Szivárvány mozgását, kezdődhetnek a feladatok. Levi egyik lábát átemelve, először oldalülésben, majd háttal ül a lovon. Ezután újra előrefordul, majd megpróbálja megérinteni Szivárvány fülét és farkát. Levi ezután labdával célba dob egy hulahopp karika közepébe, majd színes kártyákat is párosít a megfelelő színű csipeszekhez. Levi Gabriella felszólítására többször is elindítja Szivárványt, megsimogatja és a jó munkájáért meg is dicséri. A terapeuta nem engedi, hogy Levi csendben üljön vagy elkalandozzon. Kérdéseire válaszokat vár, amiket most már meg is kap. Levi kommunikációs képességei nagyon sokat fejlődtek ugyanis az elmúlt évben.

A feladatok látszólag egyszerűek, de Gabriella szerint a fegyelmezettség és kompromisszumkészség, na meg a kommunikáció az elején nem volt könnyű Levinek. Ma már mindenféle ellenvetés nélkül meg lehet vele egyezni, hogyha jól teljesít egy feladatot, kimehetnek egy körre az erdős részbe.

A terápia végén Gabriella arról biztosítja Levit, hogy legközelebb ott folytatják majd, ahol abbahagyták, de most már ideje menni, mert megérkezett Angelina. 

A kilencéves kislány, mielőtt felülne a Robi nevű pónira, átnyújt egy rajzot Gabriellának. Természetesen lovak vannak rajta, sok a rózsaszín és a szívecske is a papíron. Angelina figyelemzavaros és túlmozgásos, szülei szerint a terápia előtt sok tantárgyból alulteljesített. 

– Szinte kitűnő lett, a matekot leszámítva, azzal még mindig hadilábon áll – meséli édesapja, aki szerint a foglalkozások óriási változást hoztak a kislány hétköznapi életébe is. tökéletesen lekötik a figyelmét a lovak, egy ideje versenyekre is jár. Egy alkalommal már bronzérmet is nyert, most viszont győzni szeretne.

Ahogy vége a második terápiának is, visszakísérjük az istállóhoz Gabriellát, aki a lovasterápiás foglalkozásoknak a családokra gyakorolt jótékony hatásairól is beszél. 

– Minden évben szervezünk táborokat, az idén az egyikben tartottunk fordított napot is, amikor a gyerekek tanították szüleiket a lovakkal való bánásmódra, a lovak ápolására, szerszámozására. Jó látni ilyenkor a büszkeséget a szülők arcán, mert megtapasztalhatják, hogy ők maguk is tanulhatnak valamit gyermekeiktől.