Lópánik - elemzéssel, példákkal és történetekkel

2014.01.14 22:25

Vér Imre, a szerző, a jeles szakíró és lovasgazda ebben a szakcikkben a ló pánikba esésének körülményeit és következményeit elemzi nagy alapossággal és körültekintéssel. Különösen érdekessé teszi az írást a sok megtörtént és előfordulható eset, példa felsorakozatása >>>

Vissza

A pánik fejvesztett rémület, oktalan, túlzott félelem, mely (általában egy fajon belül) egyik élőlényről a másikra átterjedhet. Így van ez az emberrel és így van a lovak esetében is. Az embernél eredményezhet cselekvésképtelenséget vagy minden logikának ellentmondó cselekvést, a lónál menekülést vagy támadást, melyekből a menekülés a gyakoribb.
Ember és ló pánikja egymáshoz kapcsolódhat, egyiké kiválthatja a másikét olyan esetekben, amikor tartózkodási helyük megegyezik és együttműködésük eközben közvetlen (pl. lovaglás, hajtás). Az ideges vagy megriadt ló lovasa, hajtója félni kezd, mert úgy érzi, hamarosan nem lesznek elegendőek a képességei a lovak befolyásolására, akaratának átvitelére. Ledermed, hagyja magát sodortatni az eseményekkel, vagy a reális helyzetértékelésre képtelenné válva helytelenül dönt és cselekszik.
Olyan esetben, amikor a félelem a lovasban vagy a hajtóban jelentkezik, de a lovak még nyugodtak, a szárkapcsolaton (lovagláskor a testkapcsolat révén is) a feszültség, félelem, idegesség átterjedhet a lovakra. Feltételezhetően a lovastól a ló felé telepatikus kapcsolat is van, melyen át ilyenkor a dolgok kimenetelét kedvezőtlenül befolyásoló információk áramlanak.
Ha egy embercsoporton belül jelentkezik a pánik (pl. terep- vagy túralovasok csoportja), annak az egész csapatra átterjedését meg lehet akadályozni, ha jelen van legalább egy olyan személy, akinek tekintélye, határozott fellépése (szavakban és tettekben) elvágja ezt a láncreakciót, teret adva ezzel a továbbiakban a helyzet reális értékelésének, a józan gondolkodásnak és a célszerű cselekvésnek. Terepen haladó lovascsapat esetén az a legszerencsésebb, ha a csapat tagjai közül a tereplovaglást, túralovaglást vezető személy rendelkezik azokkal a magasrendű személyiségjegyekkel, melyek segítségével vélt vagy valós veszélyhelyzetben a lovasok közötti pánik kialakulását és elhatalmasodását megakadályozhatja.
Ha lónál jelentkezik a pánik, és a kiváltó okot a ló vagy gazdája nem tudja megszüntetni, vagy nem tud a ló attól biztonságos távolságra eltávolodni, akkor annak leginkább csak a ló végkimerülése vagy súlyos balesete vet véget.
A ló menekülő zsákmányállat, valós vagy vélt veszélyhelyzetéből meneküléssel igyekszik szabadulni. Erejét támadásra általában csak akkor használja (rúg, harap), ha menekülni nincs lehetősége. Bár a háziasítás során a ló megjelenésében (méret, forma, temperamentum, szolgálatkészség) gyorsan és jelentősen sikerült az embernek a saját hasznára eredményeket elérni, azokat az ősi ösztönöket, melyek veszély esetén dominálnak, a ló továbbra is magában hordozza, mintha a háziasítás meg sem történt volna.
A fentiek alátámasztására néhány eset álljon itt példaként, melyeknél a lovon a pánik jelei kisebb vagy nagyobb mértékben mutatkoztak - leggyakrabban ok nélkül - mert a ló ősi ösztönei veszélyt jeleztek.

Pánikos sztorik

  • Anyakanca első csikójával - mely néhány napos volt - karámban tartózkodott. A szél ördögszekeret (kerek formájú tüskés kóró) görgetett a karám felé. A kanca felfigyelt, elébe rohant és mikor a kóró a karámba begördült, első lábaival megtaposta, majd ráfarolva megrugdosta. Cselekvését a csikó féltése váltotta ki.
  • Összeszokott kancák közé a terepen idegen méncsikó keveredett. A lovak olyan állapotba kerültek, hogy a végén már egymásra is rúgtak, nem csak a betolakodóra.
  • Fiatal csikó a terepen hosszúszálú gaz tetejét akarta menet közben lelegelni. A gaz gyökerestől, földcsomóval a végén jött ki a laza talajból. A csikó úgy megrémült, hogy szájában a gazzal menekülni kezdett. Azért nem tudott megszabadulni tőle, mert fogaival félelmében szorította, így hosszasan magával hurcolta. Amikor véletlenül rálépett, akkor szakadt ki a szájából.
  • A lovas a térképet a ló hátán ülve nyitotta szét. A ló megriadt, a térkép még jobban lebegni, zizegni kezdett, melytől a ló teljesen bepánikolt. Csak a térkép eldobásával lehetett a helyzetet megoldani.
  • Hosszú, szőke hajú lovas hölgynek az alagi idomító terepen nyáron is sapkát kellett viselnie, haját alátűrve, mert a lovak féltek a lobogó hajtól.
  • Szélkabát erős szélben felfúvódik, remeg. A szélben egyébként is ideges ló félelmében menekül. (Mindig olyan ruhadarabot kell magunkra venni legfelülre, amelyikkel ez nem történhet meg.)
  • Ha a csikó a terepen legelészve lemarad és beláthatatlan terepen az útkereszteződésnél rossz irányba megy, anyját nem találja, ijedtében habosra futja magát, híg széklettel szennyezve hátsó lábait.
  • Terepen lebontatlan, kidőlt drótkerítések a lovakra rendkívüli veszélyt jelentenek. Ha a ló lába valamelyik huzalba beakad, pánikba esik. Beakadt lábát úgy rángatja, hogy a drót még jobban megfeszül. Csodának számít, ha úgy sikerül kiszabadítani, hogy csontig nem vágta be csüdjét a drót. (Terepen nem árt, ha csípőfogó van kéznél!)
  • Vakaródzó ló kötőféke a karámrúd végébe könnyen beakadhat. A ló riadalmában nyakcsigolya törést is szenvedhet, mely a kimúláshoz vezet. (Soha ne hagyjunk kötőféket lovainkon sem karámban, sem bokszban!)
  • Kikötéshez nem szokott lovat lószállítóba helyezve, a szár megfeszülésekor az úgy megrémül, hogy összevissza veri magát, elszaggatja a kötőféket. (Minden lovat kikötéshez kell szoktatni, úgy, hogy egy bála madzagot kössünk a kötőfék alsó karikájába, s ehhez csatlakoztassuk a kikötőszárat. Így nem a kötőfék szakad szét, vagy nem a letépett karámrúddal rohangál a ló - amely rendkívül veszélyes - hanem a bálamadzag elszakad és a ló megnyugszik.)
  • Mocsaras patakmederbe lépve a ló lába megsüllyed, ettől pánikba esik. Ennek hátterében feltehetően az áll, hogy süppedős talajon nem tudja magát ellökni, így ha menekülni kellene, ebben akadályozva van, így kiszolgáltatott helyzetet érzékel.
  • Nádasban, bozótosban, ahol a vaddisznó túrások vannak és kicsi a látótávolság a növényzet miatt, ha a ló megérzi a vaddisznó szagát fújtatni kezd és menekülve szalad jól belátható, nem süppedős (elrugaszkodást jól biztosító) területek felé.
  • Teherautók féklevegőjének kifúvása a lovat menekülésre készteti, talán az őt üldöző ragadozók felfokozott légzésére emlékezteti.
  • A nyereg lefordul a lóról, a hasa alá kerül, a kengyelek verik a lábait. A ló teljes őrületben menekül, gyakran nem is az istállója felé. A kengyelekbe belegaloppozva azokat kiszaggatja, a nyeregvázat széttöri, erdős helyen a fákba felakadva a nyereg darabokra szakadhat. Sokszor csak a végkimerülés állítja meg a lovat, lábai hetekig használhatatlanná válhatnak a sérülések következtében.
  • Fogat baleset esetén (rúdtörés, kerékkiesés, borulás stb.) a lovak olyan idegállapotba kerülhetnek, hogy a következmények beláthatatlanok.
  • A civilizáció által létrehozott technikai eszközök (főleg, ha azok mozognak és hanghatásuk is van), a lovakban riadalmat okoznak.
  • A ló fél az embertől terepen, ha az nem felegyenesedett tartásban van, hanem térdel, guggol, hasal stb. (Talán az ő őseit, a mi őseink így cserkészték be a háziasítás előtt, hogy vadászzsákmányul ejtsék.)
  • Egy rúgós ló, mely első csikóját ellette, a csánkjához hozzáérő placentát kezdte eszét vesztve rúgni, úgy, hogy az rá is tekeredett a lábára. Addig rúgta, míg ki nem szakította magából. Itt a fajfenntartás ősi ösztöne és a ló felvett rossz szokása és oktalan félelme került összeütközésbe.
  • Az alagi tréningtelepen egyes lovászok úgy késztetik a karámozott lovakat mozgásra, hogy a bélgázok erőteljes távozásának hangját szájjal utánozzák. A ló hirtelen erőkifejtésekor (megugrás) gyakran hallatszanak ilyen hangok. A békésen álldogáló vagy le- gelésző lovak azt hiszik, hogy valamelyik társuk veszélyt észlelt és menekülni fog, ezért ők is futásnak erednek.
  • A fóti filmgyár területén filmet forgattak, a drótkerítés mögött egy teve volt szabadon. Amikor meglátta a lovascsapatot, lendületesen megindult a kerítés felé. Annak ellenére, hogy a teve nem ősi ellensége a lónak, sőt a világ egyes tájain a lóval együtt használják munkára, a soha nem látott állatfaj képviselője a lovakat menekülésre késztette, azok rendkívüli riadalmat mutattak.
  • A szarvasmarha sem ellensége a lónak, mégis, ha terepen a kíváncsi szarvasmarhák csoportosan elindulnak érdeklődni a lovak felé, a lovak menekülni próbálnak. (Azok a lovak, amelyeket a marhák terelésekor, befogásakor használnak, tapasztalataik következtében már igen magabiztosan viselkednek.)

A leírtak csak egy része lovas tapasztalataimnak. Lovas sporttársaim - főként akik terepen dolgoznak lovaikkal - a fenti felsorolást bőségesen ki tudnák egészíteni.
Ne higgyük tehát, hogy ténylegesen ismerjük lovainkat. Amelyeket mi segítettünk ki anyjukból, és egész életüket nálunk töltötték, azok is szolgálhatnak meglepetésekkel.
A ló nem egy gép, mely az ember akarata szerint dolgozik. Tevékenységében, magatartásában, környezetével kapcsolatos érzékeléseinek és reagálásainak irányításában a menekülő zsákmányállatokra jellemző ősi ösztönöknek meghatározó szerepe van. A törzsfejlődés évmilliói során a létért vívott küzdelemben ösztöneinek, erejének, gyorsaságának, fejlett érzékszerveinek és alkalmazkodóképességének köszönhetően tudott ez a faj - a mi szerencsénkre - fennmaradni. A háziasítás során eltelt idő ehhez képest semmi.