Kollár Kornél dr

Dr. Kollár Kornél (1926-2006) lovardavezető, szövetségi kapitány, versenybíró, két diplomás mesteredző, lovas generációk tanítómestere.

1958-tól a Budapesti Honvéd Sport Egyesület Lovas Szakosztálya a Hidász utcába költözött korábbi helyéről, a Ludovikáról. Dr. Kollár Kornél vezetésével díjugratás, díjlovaglás, military és öttusa lovaglás folyt itt. A pasaréti honvéd lovarda ma Kollár Kornél nevét viceli.

A lovasok Kornél bácsijának sírjánál búcsúztató beszédében Burucs Balázs így foglalta ösze a mester pályafutását:

• Az elmúlt fél évszázadban sokan részesültek abban a szerencsében, hogy Kollár Kornél keze alatt tanulhatták meg a lovas mesterséget. Szakmai zsenialítása abban rejlett, hogy kiválóan ötvözte az örkénytábori lovaglótanároktól gyakorlatban elsajátított tudományt, a Testnevelési Főiskolán tanult pedagógiai és didaktikai módszerekkel.
• A jogi diploma után, a 60-as években szakedzői képesítést szerzett. Fiatalon maga is lovagolt, eredményesen versenyzett díjugratásban és militaryban. A világháborúban a Honvéd Galopp versenyistállóban szolgált. Megismerte és megszerette a telivéreket. 1949-ben a Budapesti Honvéd Sport Egyesület megalakulásával ő lett a parancsnok és a vezetőedző. A Hidász utcai lovardának 31 évig volt parancsnoka, tevékenysége alatt a Honvéd szinte egyeduralkodóvá vált, több eredményes generáció nőtt fel a keze alatt.
• Nagyon jó szeme volt a lóhoz, rendszeresen kijárt a galopp pályára. Mindent tudot a telivérekről, egyenként ismerte a felépítésüket, karakterüket, származásukat és versenyeredményeiket. Nagyon jó érzékkel választott a pályáról lekerült lovakból.
• Következetes edző volt, hitt az előre felépített és pontosan elvégzett kemény munkában.  Előszeretettel lovagoltatta különböző tudású lovakon tanítványait. Azt vallotta: “Minden lótól lehet tanulni”. Jó menedzser volt, a jó lovaknak köszönhetően fiataljait remekül tudta lovasítani. 1963-tól szövetségi kapitány, majd szaktanár a TF-en. Ebben az időszakban kimagasló eredményeket ért el a válogatott. Edzéstervein generációk sora nőtt fel. Nagy munkabírású, fáradhatatlan mester hírében állt. Rendkívül sokra tartotta az alázatos munkát és a szorgalmat.
• A válogatottal ét olimpiára is kijutott, 1972-ben Münchenbe, 1980-ban pedig Moszkvába. Ezután nyugdíjba ment, de még két évtizedig, súlyos betegségéig, versenybíróként szolgálta a hazai díjugratást.

Emlékeim

Belépek a kapun, keresem a tekintetemmel, hogy megelőzhessem a köszöntéssel. Hallani vélem a hangját, amint vezényli a munkát, majd - csendesedvén - mindenkit megdicsér és cukrot oszt a lovaknak. Minden ugrómunka után és minden pálya végeztével. Lassan már három évtizede, hogy nincs ott, mégis minden az Ő emlékét idézi. Vezetése alatt a Honvéd a csúcsra jutott. Kollár Kornél jogi doktor bajnokokat, nemzeti válogatottakat és olimpikonokat nevelt három diszciplinában is.
Szenvedélyesen szerette a lovat, a rábízott embereket és azt a munkát amit velük végezhetett. Igazi mester volt, az anyag amivel dolgozott, a legizgalmasabb a világon.
Alezredes elvtársnak szólítottuk, napszaknak megfelelően köszöntünk, mert ezt követelte a helyzet. Nem volt mellébeszélés, civilek és katonák együtt lovagoltunk, alkalmazkodni kellett. Akinek nem tetszett, elment. Aki maradt, egy életre megtanulta az engedelmességet, a fegyelmet, az egyenes beszédet, a munkához-lovagláshoz kellő alázatot, a jól végzett munka örömét. A tanítványai közül számosan ma is a lovasélet különböző területein tevékenykednek. Sokan lettek állatorvosok, edzők, vagy lótenyésztők és még többen azok, akik egyéb munkájuk mellett kötötték össze életüket a lovakkal.
Fakulnak az emlékeim, lassan csak érzések maradnak. Illetve valami belém ivódott örökség, egy kis töredék az Ő tudásából, amit tovább kell vinni. Mindannyiunknak, akik a tanítványai voltunk! Remélem, tudja, hogy továbbvisszük!

• Falus Vera
• (2006)