Vágta

A vágta a ló leggyorsabb mozgásneme. A ló, ha sebességét fokozzák, vágtázni kezd. A ló szervezetét, izomzatát, a végtagízületeket, a lábvégeket ez a mozgás veszi a legjobban igénybe.

A VÁGTA FAJTÁI
A vágta gyorsasága szerint kétféle változatát különböztetjük megennek a mozgásnak:

• könnyűvágta (kenter)
• versenyvágta (galopp)

A könnyű vágta (kenter)

Ez a vágtafajta lassúbb, kimélőbb. A mozgás alatt három dobbanás hallható. A külső hátsó láb dolgozik egyedül, ez fog először talajt, a belső hátsó és az ellentétes külső elülső pedig utána. A belső elülső láb felett repül előre a test, s ez nyúlik messze előre és az éri utoljára a talajt.

A következő ábra megmutatja a könnyűvágta lépéssorrendjét, illetve, hogy mikor melyik lába éri a földet a lónak (a kép alján az üres négyszög levegőben lévő, a teli pedig földet érő lábat jelöl):

A kentervágta aszerint, hogy melyik láb dolgozik előre:

• jobbra vágta - jobbra vágtázik a ló, ha a testét a bal hátulsó lábával löki el először és a jobb elülsővel dolgozik egyedül előre.
• balra vágta - a balra vágta a jobbra vágta fordítottja.

A versenyvágta (galopp)

Ez a vágtafajta a legmegterhelőbb jármód a ló szervezete számára. Négy dobbanást hallunk. Az együttdolgozó átdolgozó átlós lábpár (belső hátsó és külső első) talajfogása egymáshoz viszonyítva kissé késik s így ez két, de egymáshoz közeli dobbanást hallat. A galopp hatalmas vágtaugrások folyamata, s a lebegő szakasz hosszú. Lebegés után a talajfogás sorrendje: külső hátsó láb, belső hátsó láb, külső elülső, belső elülső láb.

A következő ábra megmutatja a versenyvágta lépéssorrendjét, illetve, hogy mikor melyik lába éri a földet a lónak (a kép alján az üres négyszög levegőben lévő, a teli pedig földet érő lábat jelöl):