Hamar fel kellett nőnie a 19 éves, tiszaszigeti Nagy Lucának. A lány állatorvosnak készült, és lovas karrierről álmodott, ám édesapja korai halála megváltoztatta életét. Mivel édesanyjuk sem élt a családdal, a félárván maradt lány pótanyja lett öccseinek, és a gimnázium mellett is dolgozott, hogy megéljenek.
Nagy Luca családja tíz évvel ezelőtt költözött ki Tiszaszigetre, Luca akkor kilencéves volt. Édesapjával sokat járt a lovaspálya környékén, rajongással nézte az állatokat.
Még azon a nyáron kapott egy bérletet, heti háromszor járt lovagolni. Szülei viszont nem tudták tovább finanszírozni a költséges sportot, hiszen ekkor született meg a család negyedik gyermeke.
A lovasklub akkori vezetője, Solymosi Annamária azonban felajánlotta a lánynak, ha segít neki lovakat ápolni, cserébe lovagolhat. Hatodikos volt, amikor a lovarda átköltözött Újszentivánra. Szinte mindennap átjárt a szomszéd településre, 12 évesen pedig a rajtengedélyvizsgát is letette díjlovaglásból. – Ekkor már tudtam, hogy állatorvos szeretnék lenni, így a szegedi Radnóti-gimnáziumba felvételiztem biológia szakra – mesélte.
- Hajnalban kelt
Nyolcadikos volt, amikor edzője, Annamari külföldre költözött, a lovak pedig elkerültek Ópusztaszerre. Úgy tűnt, vége szakad lovas karrierjének. Felvételire készült, amikor megörökölt három lovat korábbi trénerétől. Először otthon, majd egy tanyán, később a tiszaszigeti lovaspályán helyezte el őket. Szülei ellenezték, hogy Kisasszony, Ninive és Colette hozzájuk kerüljön, végül mégis örökbe fogadhatta őket. – Édesapámnak nem tetszett, hogy ekkora felelősséget veszek a vállamra, mégis támogatott. Sokba került a lovakat eltartani, ám amikor látta, hogy minden reggel felkelek megetetni őket, és este foglalkozom velük, mellém állt.
Luca mindent megtett, hogy lovai vele maradhassanak. Kilencedikes volt, amikor elkezdte az ismerősöket, szomszédokat lovagoltatni, ez fedezte eltartásukat. A gimi mellett hétvégenként Budapestre járt egy lovasoktatói tanfolyamra. Ezután lovasklubot is alapítottak: a Sissy Lovassport Egyesületet. Mindennap korán reggel felkelt lovakat etetni, majd elment Szegedre suliba, 3-kor hazament, 4 órától pedig lovagoltatott este kilencig, ezután nekiállt tanulni. – Sokszor éreztem, hogy nem akarok reggel iskolába menni, de azt sose, hogy a lovakhoz nem megyek ki.
Édesapja halála mindent megváltoztatott
– Ekkor azonban olyan dolog történt, amire nem számítottam, de azt hiszem, ilyenre nem is lehet felkészülni – emlékezett vissza szomorúan.
– 16 éves voltam. A Balatonon nyaraltam a barátaimmal, reggel hívtam aput, hogy nemsoká hazaérünk, de nem vette fel a telefont. Este derült ki, reggel rosszul lett, összeesett, és már nem tudtak rajta segíteni.
Óriási felelősség szakadt Lucára hirtelen. Édesanyja akkor már nem élt velük, így öccseit neki kellett ellátnia. Szinte pótanyjuk lett, pedig még ő is gyermek volt. Dolgozott, hogy eltartsa magukat, tanult, és emellett a háztartási teendők is rászakadtak. Tanult az akkor 14, 8 és 6 éves öccseivel is.
– Depressziós lettem, nem ment jól a suli. Akkor már tudtam, nem leszek állatorvos – mesélte a fiatal lány.
- Segítséggel kijött a gödörből
Az iskolában kakukktojásnak érezte magát. Mivel már nem készült orvosi pályára, osztálytársai kirekesztették. Ráadásul kortársaival ellentétben nem járt bulizni, szórakozni. – Az is felmerült bennem, hogy abbahagyom a sulit, hiszen van már egy szakmám, más nem kell – emlékezett vissza. Később, egy nagy hullámvölgy után rájött, érettségire szüksége van. Végül felnőtteket meghazudtoló kitartással és némi segítséggel kijött a gödörből. Nagymamája és pár osztálytársa tartotta benne a lelket, de osztályfőnökének és biológiatanárának is sokat köszönhet.
– Utóbbi nem is tudja, de nagyon hálás vagyok neki. Bán Sándor, amikor tisztáztuk, hogy nem fogok biológiából érettségizni, máshogy állt hozzám. Volt, hogy odajött a folyóson megkérdezni, hogy vagyok, tud-e valamiben segíteni. Ő karakterre és viselkedésben is hasonlított apukámra, fontos volt számomra a támogatása, bár ő nem is tud róla, mekkora hatással volt rám – mondta Luca.
- Célja egy saját lovarda
Idén júniusban Luca sikeresen leérettségizett, és az SZTE mezőgazdasági szakára adta be felvételi lapját.
Luca lovaival tavaly októberben költözött ki mostani helyükre, a falu mellett bérel egy területet – már tíz lova van. Legalább negyvenen járnak hozzá Szegedről, Újszentivánról, Szőregről, de még Magyarkanizsáról is jönnek a tanítványok. A lány – bár csak augusztusban lesz 19 éves – rengeteget dolgozik: mindennap és hétvégén is tart edzéseket, nyáron lovastábort szervez. Noha már eddig is sokat fektetett a pálya fejlesztésébe, célja egy igazi lovarda kialakítása. Mint mondja, nagyon küzdelmes volt az utóbbi pár éve, el sem tudja képzelni, hogy mást csináljon – imádja a lovakat és tanítványait is.
- Hajó Edina
- Fotó: Török János
- Forrás: delmagyar.hu