A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna az értelmileg akadályozottaknak, hiperaktívaknak, vagy akár az autistáknak segít.
Kép: facebook.com/stefi.bujdoso
Lovak állították lábra a lebénult sportolót
Az egyik ismert külföldi parasportolónak egyik keze sincs meg, csak a lábával, szájával és a felsőteste mozgatásával irányítja a lovat. Bujdosó Stefi nem csak nemzetközi példát tud: nála lovagol öt éve az az ifjú hölgy, aki kosárlabdázott, 17 évesen azonban agyvérzést kapott és lebénult. Öt év telt el azóta és ma már – amellett, hogy leérettségizett és diplomázni is készül – segítséggel járni is tud és persze lovagol, mert a lovasterápia segítette a gyógyuláshoz. A balatonboglári lovas parasportedző, lovas oktató Siófok-Törekiben foglalkozik a sérültek lovagoltatásával.
– Ez a kosaras lány előtte nem lovagolt, a gyógyulása érdekében ült fel a lóra – meséli Bujdosó Stefi. – Mondhatni, hogy a lovak állították lábra, példájából egy egészséges ember is táplálkozhat.
Bujdosó Stefi gyermekkorában is lovagolt, s az oktatói tanfolyamon, ahová beiratkozott, éppen négy sérült gyerek próbálkozott a lovaglással.
– A lovasterápia egyik ága, a hipoterápia (gyógytorna a lovon) a mozgáskorlátozottak, a vele született, vagy szerzett sérüléssel küzdők számára hasznos. A központi idegrendszert vesszük célba, ez a terápia a leghatékonyabb arra, hogy a járást „imitálja”. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna az értelmileg akadályozottaknak, hiperaktívaknak, vagy akár az autistáknak segít. A ló élőlény, egy társ, akivel muszáj együttműködni, folyamatosan tartani vele a kapcsolatot és akitől azonnali visszajelzés is érkezik. Figyelemre van szükség a lovastól, fejleszti tehát a koncentrációt.
Bujdosó Stefi, aki tagja a Magyar Lovasterápia Szövetség elnökségének, azt szeretné, ha az akadályozottakat is sikerülne „beintegrálni” a hazai lovas versenyekbe, mert ma még kevés a megméretési lehetőségük. Az említett egykori kosárlabdás hölgy két alkalommal volt már magyar bajnok paradíjlovaglásban.
Fónai Imre
Somogyi Hírlap
2013. szeptember