Mit vár a tenyésztő?
A képen a cikk szerzője:
Kucsor István
A hagyományos magyar lófajták tenyésztésénél speciális helyzetben vannak a tenyésztők, mert kisebb populáció mellett több vonalat is kell tenyészteni és fenntartani, így fajtán belül nem csak a legjobb mént, illetve a két legjobb mént kell szerepeltetni, mint a szintetikus sportló fajták esetében.
Éppen ezért úgy érezzük, hogy ezen nemzeti kincsünk, a magyar lófajtáink megőrzése és tenyésztése, genetikai előrehaladása és piacképességének növelése külön figyelmet kíván a szakemberektől és a lótenyésztést, lovassportokat irányító menedzsmenttől.
Fajtáink tenyésztésének irányítását a nagyobb önállósággal rendelkező egyesületeknek kell végezniük. Olyan helyzetbe kell hozni a fajtatenyésztő egyesületeket, hogy egy-egy egyesületben tenyésztőnek lenni rang legyen. Éppen ezért a fajtatenyésztő egyesületek önállóságának növelése, de ezzel együtt a szilárd anyagi bázis megteremtése is nagyon fontos.
A tradicionális fajták egyedeinek nagy része egyszerű emberek kezében van, és természetesen ők a tagok is. A minőségi lótenyésztést folytató gazda áldoz a legtöbbet a szolgáltatásokra (pl. fedeztetési díj, csikóbélyegzés, származási lap, magán mének regisztrációs illetve működési díja). Ezen szolgáltatások díjai kerüljenek az egyesületek büdzséjébe és az egyesület végezze ezeket.
Itt merül fel a kérdés a köztenyésztés szükségességéről. Minden lovat tenyészteni akaró gazda keresse meg a fajta egyesületét. Az egyesületeknek európaivá kell válniuk. A megváltozott élet, a megváltozott körülmények a lótenyésztést szolgáló apparátus átcsoportosítását követeli, vonja maga után, egyik helyen növelni, másik helyen csökkenteni látszik.
Regisztrálatlan, zugménektől származó csikók esetleges bélyegzését, nyilvántartásba vételét, magas összegű szolgáltatásként kell elvégezni.
Zugmének esetében, kasztrálás és szankciók ügyében évtizede nem történt lépés. Az állattenyésztési törvény realizálása nem történt meg.
Hagyományos lófajtáink igazolt tenyésztésben tartott kancái után a támogatás évente 18 ezer Ft körüli összeg, amely az éves tartás költségeinek egy tizedét sem éri el. Nem értjük, hogy ez miért ilyen szerény, hiszen történelmi értékről, nemzeti kincsről van szó. Ezzel szemben a versenycélú lótenyésztés, amely az egész világon százezres kancalétszámmal folyik, mintegy 60 ezer forintnyi támogatottságot élvez a bélyegzett, regisztrált csikó után.
Célpárosítás. A sajátos tenyésztési helyzetből adódóan (lásd vonalak) a sokat emlegetett célpárosítást komolyan kell vennünk és ennek pénzügyi részét, finanszírozási részét a született csikóban meg kell teremteni. Sajnos a piac számára a regisztrálatlan csikó értéke sokszor azonos egy-egy jó származású félvérével.
Választásig a gazdák jól nevelik, tartják csikóikat. Ezután jön a gond: a felnevelés, főleg a méncsikóknál. Egy egyedet nevelni társak nélkül nem lehet (rangsor). Éppen ezért az egyesület tenyésztő bizottsági tagjai kutassák fel ezen értékeket, s folytatva a központi méncsikó nevelést, kerüljenek felvásárlásra a csikók. Itt kell megemlítenem, hogy a legjobbnak tartanánk az egyesületek saját hatáskörébe tartozó nevelőtelep kialakítását, melyhez természetesen anyagi forrás is szükséges volna.
Teljesítményvizsga. Kancateljesítmény-vizsga egyesületi rendezvények, szemlék alkalmával legyen. Ennek volt egy üzemi sajátteljesítmény-vizsga rendszere, amely a sikeres vizsgát tett egyedet támogatta.
1999-ben 20 ezer forintnyi összeg jutott regisztrált teljesítményvizsgás kancánként, melyet részben az egyesület kapott meg. De mi van a tenyésztővel?
Felvetődik a kérdés, hogy a már említett minden tenyésztésben tartott kanca kapjon-e támogatást vagy az egyesületek saját hatáskörükben rendelkezzenek anyagi forrásokkal és saját hatáskörben döntsön a tenyésztési bizottság arról, hogy mely kanca kapjon támogatást, azaz így mindenki a legjobbat támogatná. Ez jól működött a múltban, lásd koronás kanca (ezen egyedek különböző kedvezményeket kaptak, pl. nem kellett fedeztetési díjat fizetniük).
A tenyésztési kedv fokozása érdekében úgy gondoljuk, a hagyományos fajták több irányú kipróbálását, versenyeztetését esélyegyenlőséggel kell megoldani, figyelemmel arra, hogy a hagyományos fajták ne legyenek ugrócentrikusak. Javasoljuk a fajta, illetve hagyományos fajták együttes versenyének menedzselését, kidolgozását, természetesen nem kizárva az országos és nemzetközi versenyrendszerből a fajták sportlovait. Így a méneket is tovább szerepeltetni kell, nemcsak a központi sajátteljesítmény vizsgáló állomány eredményeivel megelégedve. Ezáltal több információhoz jut a tenyésztő, és rangsorba állítva a fajta ménjeit, vonalanként történhet a célpárosítás.
A tenyésztők kérik a központi adatbázisra való kapcsolódás lehetőségét, az információk elérésének érdekében. Továbbá nagyon jónak tartották a legutóbb 1985-ben megjelent fajták és vonalak szerint jól hasznosítható és áttekinthető ménkatalógust.
Ma már az egyesületek feladata legyen a méneskönyvek megjelentetése, fedeztetési idényre készen, és ugyanúgy végezze el a kancák regisztrálását és annak megjelentetését.
A piaci versenyben nehéz fennmaradni a tradicionális fajtáknak, mert a teljesítményhajszolás téves útra tereli a tenyésztést. Segíthet azonban ebben az előbbre javasolt versenyrendszer, a teljesítményvizsga rendszere.
Sok tenyésztő állítja: nem jó és nincs is igazán kialakult piaci helyzet. Ennek megoldása egy-egy régióban kialakítandó lóvásár, bemutatkozási lehetőség, félve gondolva az árverésekre. Egy-egy fajta tenyészszemléjén sokszor már a lovak farához ki van írva, hogy eladó, de ezt ott jobban meg kell menedzselni, pl. bírálatkor fel kell hívni rá a figyelmet.
Ahhoz, hogy piaci helyzetet teremthessünk, megfelelő marketinget és megjelenést kell kialakítani. Kiadvá- nyokra, reklám anyagokra van szükség. Érdemes az internetre kapcsolódni, fajtáink bemutatásával, az egyesület által szerkesztett naprakész “eladó lovak listájának” közreadásával.
Sokat segíthetne az értékesítésben és a magyar ló imázsának megteremtésében olyan pályázatok kiírása, amelyek a lovasturizmusban tevékenykedőknek nyújtana segítséget és lóvásárlásban, a sokszor gyenge minőségű állomány lecserélésében.
Az oktatásban is fontosak a magyar lovak, továbbá gondolunk a rendőrség kötelékében szolgáló lovakra is. Felvetődik például a kérdés: van-e szükség önálló ménes fenntartására Somogy- sárdon. Úgy érezzük, olcsóbb lenne a mi fajtáinkból feltölteni a szolgálattevő lovakat, lásd: remonda vásár (spanyol-német).
Biológiai alapok, állattenyésztési alapok. Ezen források, úgy gondoljuk szolgálják a magyar tradicionális lófajták minőségi tenyésztését és ezen források maradjanak a magyar parasztnál vagy tenyésztőnél. Nagy segítség volna a pályázatok kiírásának és feltételeinek egyszerűsítése, hiszen a szegény egyesületek csak nehezen tudnak élni e lehetőséggel.
- Írta: Kucsora István
- A szerző a cikk megírásakor a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági Ménesének vezetője volt.
- Kucsora István jelenleg a vásárhelyi Kéktói Ménes tulajdonosa.