NEMESKÜRTY ISTVÁN:
- Ismerem és szeretem a lovat. Már négyéves koromban felmásztam a hátára, és sikerül eljutnom rajta az óvodába. Apám lova volt. Ekkor lovagoltam először. Amikor apám hazajött a szolgálatból, s ezt megtudta, rettenetesen elnáspángolt, de miközben bőgtem torkom szakadtából, újra feltett a lóra. Gyorsan lefényképezett. Büszke volt. Ezt a fényképet ma is őrzöm. Ott van az íróasztalomon. Nem is titkolom: az állatok közül a lovakat teszem az első helyre, mert a legokosabbak, a legindividuálisabbak, a legkevésbé tűrik a rabságot, a legkedvesebbek. Sok galoppot néztem végig. A győztes ló mindig tudja, hogy győzött...
