Gyönyörűséggel tölt el, ha a ló hátán ülhetek

Ez a beszélgetés Gregor Bernadettel, a töretlenül népszerű és a változatlanúl szép színésznővel a lovas kötődésről és a lovaglás szépségeiről készült, 2004-ben.

• Szabadidődben szenvedélyesen lovagolsz. Sőt, saját lovad is van.

- Igen, egy tizenkét éves Ex-névre hallgató telivér boldog tulajdonosa vagyok. Csodálatos ló, meghitt kapcsolat alakult ki közöttünk. “Az állatokban még nem csalódtam”.

• Nagy állatbarát vagy, az otthonodat jó néhány élőlénnyel osztod meg. Kikkel is?

- Van hat macskám, két kutyám, a ló és Beo, egy csóka. Nagyon szeretem őket.  Miután a sajtóban és médiában megégettem magamat, rájöttem, hogy jobban járok, ha kizárólag abban a szűk körben élek, amelynek  tagjai minden helyzetben mellettem állnak. Minél inkább kikezdett a sajtó, annál inkább a természet és az állatok felé fordultam. Az állatokban még nem csalódtam.

• Kislányként is volt házi kedvenced?

- Amióta az eszemet tudom, volt állatom. Valószínűleg a macskamánia is a gyerekkorból ered. Egy időben kutyák is éltek nálunk, de mivel sokkal több törődést igényelnek, mint egy cica, le kellett mondanom róluk. Meg vagyok győződve arról, hogy a kutya nem lakásba való. Ráadásul nem kelnék fel hajnalok hajnalán csak azért, hogy megsétáltassam. Most viszont, hogy ismét kertes házban lakunk, a kutyák is helyet kaptak nálunk.

• A ló még több törődést igényel.

- Ez igaz, de a lovam Csömörön lakik, bértartásban. Furdal a lelkiismeret, hogy csak ritkán láthatom, de tudom: jó kezekben van. Egy lóval nem tehetem meg, hogy kiszaladok hozzá, megsimogatom és eljövök. Legalább egy fél napot kell rá
szánni, hogy foglalkozzak vele: Ex érzelmileg és fizikailag is sok törődést igényel.

• A lovaglás régi szerelem?

- Kezdetben egyáltalán nem volt szerelem. Főiskolásként kötelező volt a lovaglás. Az osztálytársaimat sorra dobálták le az öttusalovak, így a kényszer és a félelem együtt hatásosan visszatartott attól, hogy a ló és köztem bármilyen
kapcsolat kialakulhasson. A sors viszont úgy hozta, hogy két évvel ezelőtt ismét alkalmam nyílt a lovaglásra. Eddig csak jó tapasztalataim vannak, bár azt mondják, csak az a lovas nem esik le, aki nem ül föl. Éppen ezért nagyon óvatos vagyok.

• Mit szeretsz a lovaglásban?

- Talán a szabadságot. Megmagyarázhatatlan gyönyörűséggel tölt el, ha az őszi erdőben lóháton lehetek pár órát. Egyetlen hóbortom, a nyitott autó hasonló érzést, végtelen szabadságérzetet nyújt.

• Szeretsz száguldani?

- Lóháton nem. Bevallom, tisztelem azt a hatszáz kilót. A ló ijedős állat, ezért azzal is számolnom kell, hogy elég egy felreppenő fácán ahhoz, hogy megugorjon. Színésznőként nem engedhetem meg magamnak, hogy a kezem, vagy a lábam eltörjön. Az autóval más a helyzet. Ott én döntöm el, hogy mikor teszem
négyesbe, vagy ötösbe a sebességváltót.

• Lovas kalendárium (2005)
• (Forrás: Gyöngy)