Az istálló tizenkét pontja

Lovas életünk vergődik. A megszállottak (magamat is közéjük sorolom) tartják életben. Az év 365 napján gondoskodnak lovaikról, melyeket családtagnak tekintenek. Pénzt, időt, energiát áldoznak a lóért, de nem mártírok. Szeretettel, belső késztetésből teszik, örömöt találnak benne. Ha meghívják őket egy rendezvényre lovaikkal, fogataikkal – hogy emeljék annak fényét – szívesen eleget tesznek a felkérésnek. Amikor el kellene ismerni fáradozásukat, akkor a nagy pénzt felmarkoló énekesek, zenészek, sztárnak kikiáltott akárkik mögött ácsorogva reménykednek, hogy talán a benzinpénzt megkapják.

Akik szolgáltatnak lovaikkal lovardában vagy terepen, látják, hogy képesség szempontjából milyen gyenge lovasállomány jelenik meg. Nincs kitartás a lovaglás megtanulására, nincs bátorság a kritikus helyzetek megoldására. Elég, ha egy ló egyszer megugrik, vagy egy kerekhátú, alacsony marú lovon a helytelen üléstől félrefordul a nyereg, a lovas ezzel rövid pályafutását az adott istállónál már be is fejezte.

Ahol előjegyzéses alapon működtetik az istállót, és a lovas számára meghatározott napon és időpontban a ló fenn van tartva, sok esetben el sem jön a lovas, sőt még annyi fáradságot sem vesz, hogy telefonon lemondja. Várt rá egy ló, egy oktató meg még néhány ló–lovas páros, akik ezért fél óra késéssel, nélküle indultak terepre. Legközelebb egy „valami közbejött”-el azt hiszi a dolog elintézettnek tekintendő. Személyes tapasztalatom volt az, amikor egy hét végére feliratkozott 7 lovasból 5-nek közbejött valami.

Az illem sajnos nem tantárgy az istállókban, az illemtelen szülő pedig ez ügyben semmi pozitívot nem tud továbbadni gyermekének. Az olyan szülő pedig, aki gyerekek lovagoltatásakor a karámban segítőként a saját gyerekét kötőfékszáron 35 éves férfiként nem tudja körbevezetni, mit adhatott genetikailag a gyerekének, hogy abból én lovast neveljek? Semmit. Ahogy régen a szabómesterek mondták: „Hozott anyagból dolgozom!” Ez érvényes a lovas szolgáltatókra is, akik kénytelenek tudomásul venni azt, hogy a létért való küzdelemben Darwin elmélete szerint minden fajnál létrejön a természetes kiválogatódás – de az embernél nem.

Az eddig leírtak, és az ez utáni 12 pont – mely akár egy istállónál ki is függeszthető –, talán túlságosan keményen van megfogalmazva. Az elkeseredés és a remény viaskodásából született. Lovasoknak íródott, nem üvegházban mimózákat gondozgató apácáknak. Aki benne él, meg fogja érteni.

1. Ez az istálló nem a Máltai Szeretetszolgálat támogatásával működik. A lovak jó kondícióban és kulturált körülmények között tartása jelentős költséggel, állandó lekötöttséggel és sok munkával jár.

2. Minden lóhoz kapcsolódó tevékenység saját felelősségre történik. Lóban, felszerelésben, más emberben vagy annak vagyonában okozott kárért a lovas felelős.

3. A ló menekülő zsákmányállat már kb. 55 millió éve, ezért karámban vagy terepen előbb vagy utóbb megijed. Ezzel lovasa számára veszélyes helyzetet teremthet, melynek végzetes következménye is lehet.

4. Kétféle lovas van. Egyik, amelyik már leesett, a másik, aki le fog esni. Mindez csak idő kérdése. A ló nem tesz különbséget a lovagoltatáskor gyerek és felnőtt között. Együttműködéskor elsősorban a lovas ez irányú képességeit veszi figyelembe.

5. A lovagláshoz, mint minden sporthoz, a tevékenység jellegének megfelelő egyéni adottságok szükségesek. Tudomásul kell venni, hogy ezzel egyesek rendelkeznek, mások pedig nem. Ez utóbbiakból soha sem lesz elfogadható biztonsággal önállóan lovagló tereplovas.

6. Lovagolni csak az tanul meg, akiben a tehetség mellett van ló iránti szeretet, alázat, belső késztetés, komoly elhatározás és kitartás. A kényelem és a félelem az a két fontos tényező, melyet le kell küzdeni.

7. Aki a lovaglást minden más dolgának mögé helyezi, és csak akkor gyakorolná, ha egyéb elfoglaltsága nincs, hozzá se kezdjen.

8. Olyan gyerekkel nem foglalkozom, akit a szülő a lovaglás megvonásával büntet.

9. A lóhoz, istállóhoz kapcsolódó munka a lovazás tartozéka. Akinek ezekből bármi rangon alulinak számít, az messzire kerüljön el lovat és istállót. A lovaglás teljes embert kíván, ezért senkit sem dédelgetünk. A kiszolgált, elkényeztetett gyerek vagy felnőtt, soha nem válik magabiztos lovassá.

10. A ló nemes létéből adódóan pozitívan formálja a vele foglalkozó embert, ezért a lovas a lónak hálával tartozik. A ló nem sportszer, hanem sporttárs.

11. Ennél az istállónál az adott szónak ugyanolyan súlya van, mint a pecsétes aláírásnak. Akinek ez nem természetes, az most nem a számára megfelelő istállónál tartózkodik.

12. Minden érdeklődő, ló szerető gyereket és felnőttet szívesen látunk, és lovunkat, tudásunkat, lelkünket adjuk annak, aki a fentieket elfogadja.

• Vér Imre
• A képen a cikk szerző szerepel, saját lovaival.

A szakmai írás szerzője jelentős lovas szakíró, négy kötete is szerepel szakkönyveink listáján:

• Túralovaglás >>>
• A lovasgazda >>>
• Lovas balestek >>>
• Lovasturizmus és lovastáborok >>>